Made in PMFC-interjú: Nyolc éve tartja rendben a „szent gyepet”. Volt, hogy egy NB III-as dagonya után kellett játékra alkalmassá varázsolnia rövid idő alatt, idén pedig egy makacs gombafertőzés után vette kezelésbe a füvet. Galamb Péter imádja a focit, ezért is érzi magát nagyon jól a PMFC pályagondnokaként.

Aki hét közben kilátogat a PMFC stadionjához, az szinte biztosan összefut önnel. Mióta áll a klub kötelékében?

2014 környékén csatlakoztam a klubhoz. Előtte a PVSK-nál dolgoztam, akkor keresett meg Mihályka István barátom, hogy nem lenne-e kedvem csatlakozni a PMFC-hez.

Azóta csak a stadion gyepszőnyegének a karbantartása a feladata?

Elsősorban. Ez viszi el a munkám jelentős részét. Néha azért megfordulok Kovácstelepen is, a Dárdai Utánpótlásközpont pályáinál is besegítek, de a stadionon van a fókusz.

Mennyire összetett meló olyan állapotba hozni a gyepet hétről-hétre, hogy azon lehessen mérkőzést játszani?

Nagyon sok törődést igényel, és amit sokan el szoktak felejteni, kell hozzá egy nagy adag türelem, és olykor a természet segítsége is. Folyamatosan kell sebelhárítást végezni, nyírni kell a füvet, ha szükséges hengerrel is végig kell rajta menni. Időszakosan rekonstrukciós munkákat is csinálni kell, műtrágyával vagy szerves trágyával táplálni a talajt, szükség esetén permetezni a füvet. Az is fontos, hogy a klubvezetés részéről Győri János mindenben támogatja az én, és Schmidt Tamás kollégám munkáját, illetve a siófoki csapat pályagondnokától, Horváth Mártontól is nagyon sok segítséget kapunk. Persze néha a leggondosabb hozzáállás mellett sem lehet kivédeni a bajt.

Mint például most nyáron, amikor egy gombás fertőzés támadta meg a füvet?

Pontosan. A nyári időszak, a nagy meleggel, kevés csapadékkal kiváló táptalaja ennek a típusú gombának, ami az egyik legagresszívebb. Ez ugyanis palántadőlést okoz, azaz nem csak a fű talaj feletti részét támadja meg, hanem a gyökérzetet is. Nem nézett ki jól a helyzet, de azért már alakul.

A munkája szempontjából melyik az év leghúzósabb időszaka?

A tavaszi szezonrajt körüli időszak nem egyszerű. Olyankor növekszik a fűtömeg, magas a talaj nedvességtartalma is, szóval rengeteg munka van a pályával.

Van olyan emlékezetes meccs, ami után magában már keresztet vetett a játéktérre?

Még az NB III-ban, a Tiszakécske elleni derbi előtt rengeteg eső esett, de lejátszották a meccset a dagonyában is. Állt a víz a pályán, szinte teljesen tönkrement a játéktér. Ott nagyon nagy volt a baj. De itt jön az, amit már mondtam: munka, türelem és egy kis segítség a természettől. Szerencsére rendbe is tudtuk tenni a gyepet.

A meccseken is ott van a stadionban?

Már csak hivatalból is, hiszen meccsnapon délelőtt már kezdek, hogy minden a helyén legyen. Meg kell csinálni a vonalazást, kitenni a szögletzászlókat, a gyepen elvégezni az utolsó simításokat. De persze amúgy is ott lennék, hiszen imádom a focit. Én sajnos nem voltam elég ügyes, hogy futballista legyek, de persze azért a haverokkal rúgjuk a bőrt.

Miként látja az idei csapatot?

Az állomány alaposan lecserélődött, de úgy tűnik, hogy remek kis közösség formálódott, Weitner Ádám pedagógiailag is remekül nyúl a csapathoz. Tetszik amit látok, jó, hogy most végre egy olyan időszak köszöntött ránk, amikor lehet ünnepelni egy kicsit.

Interjúnk a Made in PMFC 3. évfolyamának 7. számában jelent meg, a teljes újságot ITT olvashatja el.