Made in PMFC-interjú: Bár még csupán 33 éves, de edzőként dolgozott már a magyar élvonal mellett Horvátországban, Lengyelországban és Belgiumban is. Családjával három éve költöztek Pécsre, külföldi állomáshelyeiről már ide tért haza, idén nyártól pedig asszisztens edzőként a PMFC szakmai stábjának munkáját is segíti a fiatal szakember, Czuczi Mátyás.
Az elmúlt időszakban Bernd Storck mellett dolgozott asszisztens edzőként, méghozzá Belgiumban. Akkor mondja már el, mégis hogyan keveredett három évvel ezelőtt Pécsre?
A válasz meglehetősen egyszerű: a feleségem pécsi. Amikor elkezdtünk azon gondolkodni, hogy hová is költözzünk, hol telepedjünk le, adta magát a város. A feleségem családja is idevalósi, ami nagyon jó, hiszen a munkám miatt nekem bármikor alakulhat úgy, hogy külföldre kell mennem, ilyenkor pedig azért nagy segítség, hogy itt a család is.
Főleg, hogy most már két gyermek boldogítja az életüket.
Így van. A nagyobbik fiam már lassan 5 éves lesz, de két hónapja érkezett meg a kistestvér, szóval az utóbbi hónapokban kalandos az élet.
Önnek nem volt idegen a város, amikor idejött?
Vannak idevalósi ismerőseim, barátaim, és már régen is nagyon szerettem ide jönni. Egy nagyon jó kis város Pécs, rengeteg szép látnivalóval. Ideális a családunknak.
Nem csak családapának, de futballedzőnek is igen fiatalnak számít. Hogyan talált rá ilyen hamar erre a pályára?
Futballoztam korábban, NB III-as játékos voltam, amikor jött egy sérülés. Nem olyan volt, ami miatt feltétlenül abba kellett volna hagyni a játékot, de elgondolkodtatott. Akkoriban, 2010-2011 környékén azért még nem volt minden rendben idehaza a fociban, így át kellett gondolnom, hogy mihez fogok kezdeni, ha már nem lehet futballozni. Másfél éven át kerestem az utamat, amikor hirtelen az ölembe esett egy nagy lehetőség. A Videoton játékos-megfigyelőket keresett, és egy barátommal együtt engem is kiválasztottak. Akkor José Gomes volt a Vidi edzője, Joan Carillo pedig a segítője. Én rendszeresen Carillonak adtam le a riportjaimat. Amikor aztán ő lett a vezetőedző, azonnal mondta, hogy akkor mostantól én leszek a videóelemzője.
Csak így? Semmi felkérés, semmi csalogatás?
Így. Elsőre meg is ijedtem kicsit, mert egy spanyol nyelvű programmal kellett dolgozni, a vágást is meg kellett tanulni. De Joan nagyon sokat segített. Jó volt vele dolgozni. Aztán távozott Fehérvárról, én pedig kicsivel később a Puskás Akadémiára kerültem, ahol nagyon sok hasznos dolgot tanultam, és remek lehetőségeket kaptam.
Később aztán ismét összekerült a spanyol szakemberrel.
Ő hívott a Hajduk Splithez, a Wisla Krakkóhoz és az AEK Larnca gárdájához is. Mind a három helyen nagyon sokat tanultam. A krakkói munka után fogadtam el az MLSZ hívását.
Ezek szerint ott ismerkedett meg Bernd Strockkal, aki aztán két belga klubcsapatához is vitte magával?
Mindenki ezt hiszi, de nem így volt. Amikor a szövetséghez kerültem, már nem dolgozott ott Strock. Később a DAC-nál kerültem be a stábjába, utána kért fel, hogy tartsak vele Belgiumba is. Itt jegyzem meg, a belgiumi időszak felfrissítő volt. Az a felfogás, a támadó szellemű játék nagy hatással volt rám.
Videóelemzőként kezdte, Storcknak már az asszisztens edzője volt, ahogyan most a PMFC-nél is ilyen minőségben vállalt munkát. Mi lesz a következő lépés?
Nem csinálok ebből titkot, hosszú távon természetesen szeretném majd magam vezetőedzőként is próbára tenni. De nem foglalkozom ezzel jelenleg. Egy dolog számít, hogy minél inkább felkészítsem magam erre. Ehhez pedig sok-sok tapasztalatot kell szerezni és folyamatosan tanulni kell. Azt pedig bárhol tud az ember.
Akár a magyar másodosztályban is? Azért ez közel sem a belga élvonal.
Nyilván nem, de minden munkának megvannak a maga nehézségei, kihívásai és szépségei is. Például, ha az ellenfél játékát kell elemezni, akkor itt sokkal inkább fel van adva a lecke, mint mondjuk egy magasabb szintet képviselő ligában. Ez pedig számomra, szakemberként egy kihívás, amit meg kell oldani. Ha nézem egy szerényebb tudású csapat játékát, amiről elsőre talán még én sem igazán tudom eldönteni, hogy mit is akarnak, nekem akkor is meg kell találnom azt a 3-4 apróságot, amivel meg lehet őket fogni. De mondok mást: például rendkívül imponáló az a csapategység, ami Pécsett van. Máshol nem nagyon láttam még ilyet.
Ez nem csak a kötelező kincstári feldicsérés?
Szó sincs róla! Remek magja van a PMFC-nek, a játékosok pazar közösséget alkotnak, szavak nélkül is megértik egymást a pályán és azon kívül is. Minden elismerésem a szakmai stábé, hogy ezt így ki tudták alakítani.
Az eredményekkel sincs eddig baj, hiszen kettőből kettőt nyert a csapat a bajnokságban (Az interjú a Kazincbarcika előtti találkozó előtt készült – a szerk.) Hogyan látja a játékot?
Az teljesen természetes, hogy akik szeretik a csapatot és hétről hétre ott vannak a meccseinken, még több lőtt gólt akarnak látni, valamint, hogy még kevesebb támadást vezessen az ellenfelünk. Azonban az, hogy egyszer sem vették be a kapunkat és mindkétszer be tudtuk gyűjteni a három pontot, szerintem nagyon jó hír. Látva a srácokat, hogy mennyi munkát fektetnek be, és látva a kollégákat a szakmai stábban, én nyugodtan ki merem mondani, hogy sokkal több van még bennük. Szóval, abszolút bizakodó vagyok a jövőt illetően!
Interjúnk a Made in PMFC 4. évfolyamának 2. számában jelent meg, a teljes újságot ITT olvashatja el.
