Made in PMFC-interjú: Nem az a típus, aki foggal-körömmel kapaszkodik a kispadhoz, sőt, könnyedén képes nemet mondani egy felkérésre, ha nem érzi benne azt a bizonyos pluszt. A foci mellett sikeres vállalkozást is visz, a PMFC–Honvéd derbit pedig szíve szerint inkább az élvonalban képzelné el. Lőrinc Antallal beszélgettünk.

A PEAC élén nagyon szép sikereket ért el az elmúlt években, azonban az idei rossz rajt végül az állásába került. Hogyan élte meg, hogy távoznia kellett a kispadról?

Amikor készültem erre az interjúra, gondolkodtam rajta, hogy mondjak-e ezzel kapcsolatban valamit, vagy sem. Először úgy gondoltam, hogy nem mondok semmit, de aztán jobban belegondolva úgy voltam vele, hogy az elmúlt három évben annyival több volt a pozitívum, hogy mégis beszélek róla.

Ennyire fájdalmas az élmény?

Ha az összképet nézem, akkor szó sincs róla. Három éven át voltam a PEAC edzője, közel 100 mérkőzésen ültem a kispadon, és ez idő alatt gyakorlatilag sporttörténelmet írtunk ezen a szinten. Hiszen 32 év után lettünk bajnokok a Megye I-ben, tavaly pedig újoncként sikerült extra szezont futnunk, úgy lettünk hetedikek, hogy csak három ponttal csúsztunk le a negyedik helyről.

Akkor idén mi nem stimmelt?

A PEAC egy egyetemi klub, minden évben kis túlzással új csapatot kell építeni. A nyarunk nagyon hektikus volt, hiszen öt alapemberünk távozott, a pótlásuk pedig nagyon nehezen ment. Ráment a teljes nyári felkészülésünk a csapatépítésre, ráadásul közben további két fontos játékosunk dőlt ki hosszú időre sérülés miatt. Ezt a zökkenőt nem tudtuk kezelni időben. Sajnálom, hogy nem maradt már időm befejezni azt, amit nyáron elkezdtünk, de sok sikert kívánok a csapatnak.

Nem ment el a kedve a focitól ezek után?

Sosem féltem az új dolgoktól, hiszen az élet már csak olyan, hogy a változások jönnek szembe az emberrel. Sportolói pályafutásomnak köszönhetően három különböző országban és négy különböző városban éltem, azt pedig hamar megtanultam, hogy nem szabad mindent csak a focira feltenni. Ezért is tanultam, szereztem diplomát, és ezért is kezdtem vállalkozásba már évekkel ezelőtt.

Menekülőút?

Sokkal inkább biztonság. Mindig tudni kell nyúlnunk valahova, ha baj van. Az üzletet is az élet hozta magával, mostanra van egy saját vendéglátó brandünk, amivel jelen vagyunk Pécsett és Szegeden. Most fogunk nyitni Székesfehérváron, és már kilátásban van egy kecskeméti üzlet is. Az évek során nagyon sok dolgon mentünk keresztül a vállalkozás kapcsán a párommal, de a menet közben felszedett tapasztalatunknak köszönhetően át tudtunk jutni a nehézségeken, legyen szó a covidról vagy a gazdasági környezet negatív tendenciáiról.

Már nem is láthatjuk önt kispadon?

Erről azért szó sincs, de tény és való, hogy néha tudni kell nemet mondani. Ahogy távoztam a PEAC-tól, rögtön jött egy megkeresés, de visszautasítottam. Csak olyan munkát vállalok el, amibe van értelme időt és energiát beletenni. Szükség van egy olyan pozitív energiára, ami nélkül eleve megette a fene az egészet. Ha szembejön egy ilyen, akkor örömmel vágok bele.

Játékoskorában játszott a PMSC-ben és a PMFC-ben, de két és fél évet lehúzott a Honvédnál is az ezredforduló környékén. Arra az időszakra hogyan emlékszik vissza?

Nem volt egyszerű, az biztos. Egy súlyos sérülés után igazoltam ki Finnországba, hogy újra felépítsem magam. Ott letoltam egy teljes évet, majd télen keresett meg a Honvéd, én pedig hazaigazoltam. Reszeli Soós István volt akkor az edző, és az egy nagyon jó kis csapat volt. Ott játszott még Csábi József, a kapus pedig Vezér Ádám volt, hogy csak két nevet említsek. Az a tavasz nagyon jól sikerült, jól is éreztem magam, így aztán aláírtam még két évre.

Akkoriban nem voltak épp rózsásak a körülmények Kispesten.

Nem bizony, a Bozsik Stadion sem úgy festett, mint manapság. És hát a két év alatt volt az edzőnk Tornyi Barnabás, Szurgent Lajos, Glázer Róbert és Détári Lajos is. De azt az időszakot nagyon élveztem. Jó közösség volt, szerettem ott focizni, volt olyan is, hogy a második helyig felkapaszkodtunk a tabellán.

Ma pedig NB II-es a Honvéd, akárcsak a Pécs. Milyen itt látni ezt a párosítást?

A két klub múltját nézve, azt, hogy a PMFC és a Honvéd is mennyi, de mennyi kiváló játékost, edzőt adott már a magyar focinak, meggyőződésem, hogy mind a két klubnak az első osztályban lenne a helye. Arról nem is beszélve, hogy ha most egy NB I-es Pécs–Kispest derbi jönne, garantált lenne a telt ház is.

Hogyan látja most a két csapatot?

Azt hiszem, hogy a Honvéd talán valamivel előrébb jár, ami persze látva az akadémiájukat, és azt, hogy mennyi tehetséget ont magából, nem is meglepő. A PMFC ugyan nincs túl jó formában, és nyilván most az edzőkérdés is ad egy kis bizonytalanságot, azért az látszik, hogy stabil a csapata. Ha kivesszük egy pillanatra a sorból a Kozármisleny és a Nyíregyháza elleni bajnokikat, az azért látszik, hogy elég nehéz gólt lőni a Pécsnek, szóval érdekes meccsre számítok. Nem lesz könnyű egyik félnek sem ez a 90 perc, az biztos.

Interjúnk a Made in PMFC 4. évfolyamának 6. számában jelent meg!