Made in PMFC-interjú: Már tizenhetedik éve van ott minden egyes hazain, és vele kapcsolatban megállja a helyét a kijelentés: ha ő nincs a stadionban, akkor alighanem nincsen meccs sem aznap. Takács Gyula, a PMFC biztonsági főnöke nem érzi stresszesnek a munkáját és büszke rá, hogy még sosem marasztalták el rendezési hiányosság miatt.

A rend és a fegyelem mindig is jelen volt az életében?

Korábban rendőrként dolgoztam, úgyhogy mondhatjuk. A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság Mecsek beavatkozó-alosztályán dolgoztam egészen 2002-ig, akkor mentem onnan nyugdíjba.

Kézenfekvő volt, hogy ezen a területen marad civilként is?

Mindeneképpen a szakmában akartam maradni. A leszerelés óta vagyonvédelmi cégeknél dolgozom, sokáig ügyvezetője is voltam ilyen vállalkozásnak. Jelenleg is egy ilyen cég szakmai vezetője vagyok.

Aki szokott önnel kezet fogni, az biztosra veszi, hogy van valamilyen sportos múltja, sziklaszilárd a marka.

Pedig nincsen. Amíg a rendőrségnél dolgoztam, addig természetesen elvárás volt, hogy formában tartsam a fizikumomat, de sosem sportoltam versenyszerűen, csak amolyan hobbisportoló voltam. Igazából 2007-ben, épp a szakmám miatt jött a sport az életembe, hiszen azóta biztosítom a PMFC mérkőzéseit.

Most az Ajkát fogadjuk, a kezdés 14 óra. Önnek mikor indul a meccs?

Reggel 9-kor már kezdek. Amikor megérkezem, elő kell készíteni mindent, amit aztán majd a kollégáknak kiosztok, a rádiókat, mellényeket, aztán elkezdem körbejárni a stadiont kívül és belül is. Meg kell néznem, hogy a szükséges tájékoztató táblák kint vannak-e, amiket az MLSZ biztonsági szabályzata előír, meg kell győződnöm az illemhelyek tisztaságáról, ellenőriznem kell a kerítéseket kívül-belül, illetve azt is, nincsenek-e a stadionban olyan tárgyak, amelyek nem odavalók. Utána eligazítás következik, ha új kolléga van, akkor részletesen elmagyarázom neki, hogy mi a pontos feladata.

Mennyi szabállyal kell tisztában lenni, hogy a rendezés zökkenőmentes legyen?

Az MLSZ biztonsági szabályzata 67 oldalas, e mentén kell megszervezni a biztosítást, de a sporttörvény és a vonatkozó kormányrendeletek is irányadók. Hozzáteszem, azért szerencsére akadnak olyan pontok, amelyeket eddig még nem kellett alkalmazom munka közben, például a stadion kiürítésére eddig még sosem került sor, ahogyan kitiltással sem éltem még. Igaz, ajánlani már ajánlottam párszor az aktuális klubvezetőknek, de ők jóval megengedőbbek nálam ilyen téren – ami nyilván jól is van így.

A meccseket azért tudja figyelni?

Őszintén szólva nem igazán, olyankor nekem mással kell foglalkoznom. Ha nem dolgozom épp, akkor nagyon szívesen nézek meg bármilyen sporteseményt, de, ha munka van, akkor dolgozom. Persze, ha eseménytelen egy mérkőzés, akkor azért figyelem a pályát is, de egy 30 fős csapatot kell koordinálnom, és ha a helyzet úgy hozza, azonnal kell reagálni.

Azért ez elég stresszes feladat lehet.

Valakinek biztos, de nem nekem. Nem mondom, el szoktam fáradni egy-egy meccs végére, de nem a stressz miatt, hanem mert folyamatosan megyek közben, hiszen minden egyes biztonsági pontnál meg kell jelennem két-három alkalommal.

Vannak balhés bajnokik, amikor kívülről nézve azon gondolkodik az ember – ahogy a vendégdrukkerek rázzák a kerítést –, talán ideje lenne kiüríteni a szektorukat. Ön ilyenkor mire gondol?

Feleslegesen sosem szabad a kiürítés mellett dönteni. Ősszel például az Újpest vagy a Honvéd elleni találkozón, amikor a vendégek be akarták törni a kaput és a pályára akartak jönni, egyetlen feladatunk volt, hogy ezt megakadályozzuk és visszaszorítsuk őket. Ha ezt megoldjuk, és sikerül dűlőre jutni a hangoskodókkal, akkor már felesleges a kiürítés. Jellemzően minden táborban van egy-egy hangadó, akikkel egyébként meccsek előtt lehet is beszélni. Nyilván két-három, esetleg négy sörrel később már nehezebb velük kompromisszumra jutni.

Mi van olyankor, amikor a klubot elmarasztalják a rendezés kapcsán? Önt kérik olyankor számom?

Szerencsére nem tudom, eddig ugyanis erre még soha nem volt példa. Persze akadnak büntetések, de ezek olyanok, ami ellen rendezőként nem lehet tenni. Hogy mit kiabálnak a drukkerek, arra nyilván nincs ráhatásunk a kollégáimmal, a pirotechnika kiszűrése pedig csak akkor lenne lehetséges, ha beléptetés előtt alsónadrágra vetkőztetnénk mindenkit, ami pedig nem életszerű.

Láthatóan élvezi a munkáját. Meddig lehet csinálni ezt?

Most 63 éves vagyok, nem vagyok tehát még nyugdíjas. De őszintén szólva, ha bírom még, és igényt is tartanak a munkámra, én egyelőre nem gondolkodnék a visszavonuláson. Sokszor szokott előfordulni, amikor megérkezik a stadionba az MLSZ ellenőre vagy épp a játékvezetők, hogy rám néznek és annyit mondanak: „Látom, te vagy itt, akkor rend lesz!”. Bevallom, ez azért jó érzés.

Interjúnk a Made in PMFC 4. évfolyam 11. számában, 2024. február 25-én jelent meg!