A PMFC Női Akadémia erőnléti edzője, Tasnády János nemcsak klubunk női NB I-es labdarúgócsapatánál, hanem a román női korosztályos válogatottaknál is aktív szerepet vállal. A kolozsvári születésű, mindössze 25 éves tréner legutóbb a frissen megalakult női U23-as nemzeti csapat stábjában dolgozott, de korábban a leány U17-es és U19-es együttesek mellett is tevékenykedett. Vele beszélgettünk kettős szerepéről, a nemzetközi tapasztalatairól és arról, milyen különbségeket lát a magyar és a román női labdarúgás között.

– Két éve, hogy a PMFC edzői karát erősíted, azon belül is az NB I-es csapat mellett dolgozol, de hogyan kezdődött a munkád a román válogatott kötelékében?

– Úgy indult, hogy a román női U17-es válogatott szövetségi kapitánya keresett meg, mert szüksége volt egy új erőnléti edzőre. Ez még 2023-ban történt, és innen kezdődött el az egész közös munka a szövetséggel. Azóta több korosztály mellett is dolgoztam, legutóbb a női U23-as válogatottnál.

– Utóbbi egy új kezdeményezés volt. Milyen célokat hívták életre ezt az együttest?

– Igen, ez egy frissen kialakított korosztály, amelynek most volt az első összetartása. A cél nem más volt, minthogy átmenetet képezzen az utánpótlás és a felnőtt válogatott között, hogy ee essenek ki a rendszerből azok a játékosok, akik még nem állnak készen a felnőtt szintre, de már kinőtték az U19-et. Ezáltal számukra biztosítani tudunk nemzetközi mérkőzéseket, erősebb ellenfeleket, ami hatalmas segítség. Ez egy nagyon jó és előremutató projekt.

– Hogyan nézett ki ez az első összetartás?

– Háromnapos edzőtáborral kezdtünk Bukarestben, majd Spanyolországba utaztunk, ahol két felkészülési mérkőzést játszottunk a cseh U23-as válogatott ellen. Az első meccset 2-0-ra elveszítettük, a második 0-0 lett, de összességében nagyon pozitív tapasztalatokat szereztünk. Minimum öt olyan játékos van a keretben, akik, ha tovább dolgoznak és fejlődnek, akár a felnőtt válogatott ajtaján is kopogtathatnak. A stáb és a csapat között végig remek volt az összhang, mindenki élvezte a közös munkát.

– Klubszinten a PMFC erőnléti edzőjeként dolgozol. Mennyiben más ahhoz képest a válogatottbeli szerepköröd?

– Bizonyos tekintetben nagyon különböző. A válogatottnál fejleszteni igazából nincs idő, ott inkább a szinten tartás a lényeg. A játékosok különböző klubokból érkeznek, más állapotban, más terheléssel. Emiatt főleg a taktikai részre helyezzük a hangsúlyt, és a fizikai szinten tartást a bemelegítések és az edzések intenzitásával próbáljuk biztosítani.

– A román női U23-as válogatott keretében volt egy pécsi játékos is, méghozzá Bolboaca Karina személyében.

– Igen, Karina a második mérkőzésen pályára is lépett. Őt már az első válogatott munkám óta ismerem, tulajdonképpen együtt nőttünk fel. Az elmúlt években rengeteget fejlődött, technikailag, fejjátékban és fizikailag is sokat lépett előre. Jó látni, hogy a befektetett munkája megtérül és a PMFC mellett a válogatottban is teljesíthet.

– Mik a következő feladataid a válogatottnál?

– A közeljövőben a női U19-es együttes mellett dolgozom majd, amely az Európa-bajnoki selejtezőkre készül. A csoportmeccseket Bosznia-Hercegovinában játsszuk. 2026-ban pedig várhatóan újabb összetartásokat tartunk majd a női U23-as válogatottal is, és szeretnénk még erősebb ellenfelek ellen pályára lépni.

– Mindkét ország futballját jól ismered. Milyen különbségeket látsz a román és a magyar női utánpótlás között?

– A magyar rendszer fejlettebb technikai és szervezési szempontból. A teljesítménymonitorozás, az edzéseszközök és a klubok közötti kommunikáció terén minden gördülékenyebben működnek Magyarországon. A női labdarúgásra itt nagyobb hangsúly kerül, valamint az infrastruktúra is jobb. Ugyanakkor Romániából is sok labdarúgó játszik külföldön, és ők a nemzetközi mentalitást, tapasztalatot is hozzák magukkal. Így a különbségek fokozatosan csökkennek.

– Volt már lehetőséged a román A-válogatottal is dolgozni. Mekkora az eltérés az utánpótlás és a felnőtt szint között?

– Kétszer voltam a felnőtt női csapattal összetartáson a Nemzetek Ligájában, és nagyon érezhető volt a differencia. Intenzitásban, játékgyorsaságban és fizikális szinten is nagy a különbség, de ez teljesen természetes, hiszen ez a következő lépcső a fejlődésben.

– Fiatal edzőként hogyan éled meg ezt a kettős szerepkört, hogy egyszerre dolgozol klubnál és válogatottnál?

– Őszintén bevallom, hogy nagyon élvezem mindkettőt, mert rengeteg tapasztalatot ad. Több emberrel dolgozhatok együtt, különböző edzői stílusokat és gyakorlattípusokat ismerhetek meg. Ez folyamatosan tágítja a tudásomat, így szakmailag is sokat fejlődöm. Kettős szerepben lenni kihívás, de egyben hatalmas lehetőség is.