Made in PMFC-interjú: Kosárlabda edzőként volt Hollandia legjobbja, de az Ajax Amsterdammal már a labdarúgó BL-t nyerte meg. Dolgozott a világ minden táján, „szigetet” épített Debrecenben, most pedig a pécsi foci sikereiért dolgozik. Jámbor Lászlóval, a PMFC sportigazgatójával beszélgettünk.
Valószínűleg sokan vannak még ma is, akiknek, ha azt mondom, Jámbor László, előbb vágják rá a kosárlabdát, mint a focit. Sikeres kosárlabda-edzőből hogyan lett BL-győztes futballszakember?
Tulajdonképpen egy szerencsés találkozásnak köszönhető. A 80-as évek végén elhatároztuk a feleségemmel, hogy a gyerekeinknek más életet szánunk, így kiköltöztünk Amszterdamba, ahová kosárlabda-edzőnek mentem. Jól is sikerült a bemutatkozás, az első évben megválasztottak a szezon edzőjének. Valószínűleg ezzel hívtam fel magamra a figyelmet, mert a semmiből megkeresett Leo Beenhakker. Épp akkor tért vissza Amszterdamba a Real Madridtól, amivel előtte BEK-et nyert, úgyhogy Hollandiában mindenki csak Don Leonak hívta.
Egyértelmű volt, hogy sportágat vált?
Először arra kért Beenhakker, írjam össze, miben tudnék segíteni. Az erőnlétfejlesztés terén akkor már alaposan kiműveltem magam, így felvázoltam, amit én esetleg hozzá tudnék tenni a munkájukhoz. Azt mondta, tudnának tőlem tanulni, így belevágtam. Az elején mindezt a kosárlabda mellett csináltam, de egy-két év alatt kiderült – ahogy az Ajaxnál sokasodtak a feladatok –, hogy hosszú távon a két munka nem fog együtt menni. Addigra már én felügyeltem a klub teljes utánpótlásának strukturális működé sét is, így elengedtem a kosár labdát.
Innen nézve bölcs döntésnek tűnik.
Az a megbecsülés, amit az ott eltöltött 14 év alatt kaptam, ezt igazolja. A mai napig megvan az Ajaxos munkaszerződésem. Összesen három mondat. Nem is volt szükség többre, amit ígér tek, mindig betartották.
Az utóbbi húsz évben bejárta szinte az egész világot. Volt Szaúd Arábiában, dolgozott Monacóban, az Egyesült Arab Emirátusokban, Törökországban, Grúziában. Hogyan került képbe a 2000-es években Debrecen?
Szima Gáborral, a DVSC tulajdonosával találkoztam egy konferencián. Akkor úgy ítélte meg, hogy a csapata úgy fordul, mint a hatos villamos, így megkér dezte, nem segítenék-e. Hamar meggyőződtem róla, hogy a városban mindenki jó focit akar, így belevágtam. Ameddig lehetett, el is jutottunk, a további fejlődéshez azonban szükség lett volna az infrastruktúra bővítésre. A szándék megvolt, azonban a politika közbeszólt. Azért is mentem el, mert bár a terv, hogy bárhol fel lehet építeni egy kis szigetet, működött, továbblépni nem lehetett egy új edzőközpont nélkül.
Később a válogatott mellett, majd az MLSZ kötelékében sportágfejlesztési igazgatóként is dolgozott. Az miért nem tartott tovább?
Akkoriban még egészen mások voltak a financiális lehetőségek a magyar fociban. Hiába volt emberem arra, hogy elküldjem vidékre tájékozódni, hiába volt hozzá még szponzor által felajánlott autó is, a benzinre már nem futotta a szövetségnek – csak, hogy egy nagyon triviális példát említsek.
Mi hozta végül Pécsre?
Egy barátom tartott volna előadást a Rátgéber Akadémia nemzetközi konferenciáján, de nem tudott eljönni és megkért, ugorjak be helyette. Itt ismerkedtem meg a PMFC tulajdonosával, vezetőivel. Először arra kértek, világítsam át a klubot, és mondjam meg, van-e perspektíva a PMFC-ben. Arra jutottam, hogy érdemes foglalkozni a klubbal.
Bár ön sportigazgató, ellentétben az erről a pozícióról kialakult általános képpel, mintha máshogyan működne.
Teljesen máshogy. Nem foglalkozom igazolásokkal, nem elsősorban a felnőtt csapat van a fókuszomban. Inkább egyfajta mentor szerepet töltök be. Szeretném felépíteni a klubot, hogy erős alapokról indulva, sokkal szélesebb merítéssel tudjuk kinevelni a jövő nagy játékosait, azokat, akik nagy pályafutást tudnak majd bejárni. A Dárdai Edzőközpont egy nagyon jó alap, azonban még mindig kevés az infrastruktúra. Úgy tűnik, ez már idén változhat, két új pályát fogunk építeni, és a nem túl jól sikerült műfüves borítását is kicseréljük. E mellett pedig el akarok indítani egy sportágspecifikus képzési modellt az összes pécsi iskola, a Testnevelési Egyetem, a PTE és a Rátgéber Akadémia égisze alatt. Ez az, ami meg tudja teremteni a pécsi foci jövőjét. Ha a sportági szövetségek is a kezdeményezés mellé állnak, akkor itt Pécsett egy példaértékű projektet tudunk elindítani.
Van elég megfelelően képzett szakember mindehhez?
Jó szakemberek vannak itt a PMFC-nél, akik rendkívül nyitottak az új ismeretekre. Folyamatosan képezzük őket, és azt szeretném, ha például az egyetemekkel együttműködve akár kifejezetten olyan képzések indulnának, amelyek növelik a tudást a rendszerben. Emellett persze elengedhetetlen az infrastruktúra folyamatos bővítése, és persze az elemzőrendszerek beépítése is. Mert számszerűsíthető, mérhető adatok nélkül minden szakember csak tapogatózik.
Interjúnk a Made in PMFC 4. évfolyam 10. számában, 2024. február 11-én jelent meg!
