Harmadik helyen telel az újonc PMFC az NB III Közép-csoport őszi küzdelmei után. A csapat nagyon összeállt féltávhoz érve, hiszen a piros-feketék öt győzelemmel zárták az évet. Az elmúlt hónapok eseményeiről Márton Gábort, a mecsekaljaiak vezetőedzőjét kérdeztük.

Sajnálhatjuk, hogy most ért véget az év…

– Várható volt, hogy egy másfél esztendeje a megye I-re összerántott gárda mostanra fog csak összeállni. Egyrészt fiatal a keret, sok rutintalan futballistával, ráadásul az igazolások sem feltétlenül úgy sikerültek mennyiségben és minőségben, ahogy terveztük. Tapasztalatom szerint egy alakuló együttesnek mindig kell fél év, hogy összeszokjon, az újak beilleszkedjenek és megjöjjön az önbizalom. Ehhez kellenek a sikerek. Jó szériában ért minket a szünet, de elfáradt a csapat. Ez látszott az utolsó bajnokin is, hiszen meggyőzőek voltunk, de sok helyzet kimaradt.

Pedig a közvélemény a PMFC-től mindig magabiztos sikert vár.

– A legtöbb játékosnak nagyon nehéz hozzászokni ezekhez az elvárásokhoz, mert korábban olyan csapatokban fociztak, ahol nem volt győzelmi kényszer. De a piros-feketéknél nagyok az elvárások. Akik ezt elbírják, azokra a jövőben is számítunk. Sajnos vannak, akiknek ez nem megy, de számukra is meg kellett adni a bizonyítási lehetőséget, mert a legnagyobb bajban segítettek a klubnak.

Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu

Ha nem is tudtak idecsábítani minden kiszemeltet, bőven akadtak jó igazolások is. Koller Krisztián például vezeti a góllövőlistát 18 kör után.

– Sok érkező játékosnak – újra – meg kellett szoknia azt a tempót, amit mi edzéseken megkövetelünk. Fellai József mostanra érte utol magát, Koller pedig még mindig messze van attól, amit várunk tőle, és amit az NB I-ben is nyújtott. A félév vége felé már voltak szebb dolgai, de szerintem egy jó téli felkészülés után tavasszal többre lesz képes. Ugyanakkor én például Károly Bálinttól is remélek még egy szintlépést, mert ő is rossz fizikai állapotban érkezett hozzánk, mégis tíz gólt rúgott ősszel. Elégedettek voltunk Szabó Richárddal és Gábor Péterrel is, de nekik még vannak pótlandó hiányosságaik. Összességében mindenkitől több szenvedélyt és érzelmet szeretnék látni ebben a csapatban, mert csak így lehetünk eredményesek. A második félévre szeretnénk még igazolni, mert látjuk, bőven vannak olyanok, akik nem tudnak folyamatosan kimagaslóan teljesíteni.

Szerencsére a PMFC utánpótlásából is tudtak idény közben meríteni. Nevezhetjük őket az ősz felfedezettjeinek?

– Jó dolog, hogy az NB I-ben támogatják a 20 éven aluli futballisták szerepeltetését, de a tizenéveseknek képességeik miatt kellene szerepet kapniuk. Most óriási őrület van a Vasas körül, pedig mi ugyanezt három éve megcsináltuk Pécsett: „Zs-licennccel” úttörője voltam annak, hogy a gyenge képességű külföldiek helyett fiatalokat hoztunk fel a felnőtt keretbe. Pedig nem egy Kubala Akadémiára támaszkodtunk… Sajnos, főként a tavaly nyári időszakban, rengeteg tehetséges gyereket vittek el tőlünk, de így is találtunk olyanokat, akiket a képességeik alapján be lehet építeni a nagy csapatba. Kiemeltünk három játékost, akik közül kettő (Bata Kristóf és Varga Tamás) már most megállja a helyét az NB III-ban, de hamarosan Rácz Áron is felérheti ezt a szintet. Természetesen ők még nem kész játékosok, sok mindenben kell fejlődniük, de nyugodt szívvel be lehet őket küldeni. Ráadásul a szurkolók is mindig örülnek, ha láthatnak egy-egy tehetséges helyi fiatalt.

Mit vár a tavaszi szezontól, mire van még esély?

– Szeretnénk igazolni néhány relatíve kész játékost, tavasszal pedig a tizenhat meccsünkből tizenhatot szeretnénk megnyerni. Csak így érdemes nekiindulni a bajnokságnak! Hogy tovább tudunk-e fejlődni, azt meghatározzák majd az érkezők is, akiket szeretnénk már a felkészülés elejétől magunk között tudni. Építkeznünk kell, még akkor is, ha a feljutásra csak a következő szezonban lesz reális esélyünk. Jelenleg még nem vagyunk a legnagyobb bajnokesélyesek között, amit tudtunk év elején is, de a PMFC-től mindig, mindenki győzelmet vár.

Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu

Pedig a pécsi akadémiának is nagy szüksége lenne arra, hogy a felnőtt csapat újra profi osztályba léphessen.

– A 2015-ben kizárt csapatok közül a PMFC került a legnehezebb helyzetbe, hiszen egyetlen igazolt játékosunk sem volt tavaly nyáron. Innentől új időszámítás indult, aminek első akadályát sikerrel vettük, pedig járhattunk volna úgy is, mint a Kecskemét vagy a Pápa… A mostani szezon előtt folytattuk tovább a csapat építését, ám jelenleg ez a harmadik hely a realitás. Nem gondolom, hogy sokkal jobb nálunk a Szigetszentmiklós vagy a Budafok, de amikor találkoztunk velük, még kerestük magunkat, nem álltunk össze. Bátortalanok voltunk ellenük, nem játszottunk jól. De nekem inkább a Szekszárd és a Dunaújváros elleni meccsek hiányoznak, ahol az én személyes véleményem szerint a borzasztó játékvezetés miatt veszítettünk, a mérkőzést befolyásoló hibákat nem tudtuk elviselni. Ha pedig hozzátesszük azt a hat pontot… Persze, ha a játékosok elronthatják, akkor másnak is lehet rossz napja.

A dobogó legalsó fokával sem kell szégyenkezni, de azért a második hely mégiscsak máshogy festene…

– Azt is be kell vallani, hogy volt olyan, amikor én, vagy a stáb hibáztunk. Nem vagyunk tévedhetetlenek! A jó szándék vezérel minket, amikor a munkánkat végezzük, de előfordul, hogy a tervünk nem jön be. Ez fakadhat abból, hogy nem jó az elképzelés, vagy a játékos nem tudja megoldani a rábízott feladatot. Még fiatal edző vagyok, igyekszem tanulni a hibáimból, és fejlődni. Ennek érdekében a stábon belül is sok szakmai vitát folytatunk, ezért is fontos, hogy az ember kipróbált, megbízható szakemberekkel dolgozhasson együtt. Zárásként szurkolóinknak is szeretném megköszönni az egész éves biztatást, főleg azoknak, akik egy-egy vereség után, még rossz időben is kitartottak a PMFC mellett. Találkozunk jövőre a Stadion utcában!

Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu