Lapszemle: Szinte az összes pécsi szórakozóhelyen állt már a dj-pult mögött Palotás Csaba. A hétköznapokon rendezvényszervezéssel foglalkozó fiatalember ugyan manapság is fellép Baranyában, ám a leggyakrabban az egyik szekszárdi klubban felel a jó hangulatért. Csak rendkívüli esetben hagyja ki a PMFC meccseit.

– Hogyan emlékszik vissza az első bulijára?

– 1999 nyarán kerültem kapcsolatba a diszkózással, az első komolynak nevezhető buli ez év szilveszterén volt – kezdte Palotás Csaba (képünkön). – A helyszín a mai Caméleon Club egyik elődje, ha jól emlékszem talán Club Extreme-nek nevezték akkoriban. Nagyjából háromszáz fő részvételével zajlott, leginkább arra emlékszem, hogy mennyire izgultam. Szerencsére jól sikerült, bár hozzá kell tennem, szilveszter lévén nyilván könnyebb dolgom volt.

– Melyik zenei stílust részesíti előnyben?

– Kimondottan nincs kedvencem. Hogy milyen zenét játszom, teljes mértékben az adott buli közönségétől függ. Persze, a szórakozóhelyeknek általában van egy célközönsége, és ennek megfelelően alakítják a zenei irányzatot, ehhez alkalmazkodni kell. Viszont a céges bulikon, esküvőkön, születésnapokon szinte bármi megszólalhat.

– Mennyi munka akad manapság Pécsett? Nagyban átalakult a klubélet az elmúlt években?

– Panaszkodásra nincs okom. Szinte az összes pécsi szórakozóhelyen dolgozhattam, ám a legtöbb bulim Szekszárdon volt. 2004 óta járok oda az Incognito Clubba, mai nevén a Szekszárdi Est Caféba. A Cyrano volt az utolsó komolyabb pécsi munkahelyem, azóta a környéken leginkább céges rendezvényeken, esküvőkön, születésnapokon dolgozom.

– A hétköznapokban mivel foglalkozik?

– Főállásban nem lehet a végtelenségig csak a diszkózással foglalkozni, így én is elkezdtem komolyabban venni a hétköznapi munka lehetőségét. Jelenleg a Nemzeti Művelődési Intézetnél dolgozom, ahol különböző közösségfejlesztő programok, rendezvények szervezése és lebonyolítása a feladatom. Úgy érzem, ebben a munkakörben elég jól hasznát tudom venni a diszkózás által szerzett tapasztalataimnak.

Névjegy: Palotás Csaba 34 éves, Pécsett született. 2001-ben érettségiztem a Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskolában, 2002-ben ugyanitt távközlési technikusként végzett. 2002. és 2009. között a Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Kar hallgatója volt, ahol villamosmérnök diplomát szerzett. 2003-ban az Országos Szórakoztatózenei Központnál sikeres szakvizsgát tett.

– Milyen bulijai lesznek a nyáron?

– Úgy néz ki ez lesz az első nyár, hogy a Balaton környékén nem fogok dolgozni. Viszont lesznek esküvők, céges rendezvények, valamint a kedvenc fesztiválom, a Fishing On Orfű, ahol – ha jól számolom -, negyedik alkalommal léphetek fel. Szerencsére ezen a nyáron sem fogok unatkozni.

Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu

– Nem csak a szórakozóhelyeken, hanem a PMFC mérkőzésein is gyakran feltűnik. Mikorra nyúlik vissza a foci iránti szenvedély?

– Talán hatéves lehettem, amikor édesapám kivitt magával egy meccsre. Az újmecsekaljai stadion atmoszférája rögtön magával ragadott. Azóta nélkülünk – kis túlzással persze – nem kezdenek mérkőzést. Tényleg szinte csak akkor nem vagyok kint egy meccsen, ha a diszkós melóval ütközik.

– Hogyan értékeli a csapat teljesítményét?

– Természetesen akkor lettem volna a legboldogabb, ha a megye I. után rögtön sikerült volna a harmadosztályt is megnyerni. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy milyen fiatal csapatunk van. Ami ebben a szezonban benne volt a fiúkban, abból sikerült a maximumot kihozni az ezüstéremmel. Nagyon szurkolok, hogy jövőre bajnokok legyünk!

Szöveg forrása: Palotás Péter/pecsiujsag.hu – Fotó: Dittrich Éva