Talán nincs is olyan labdás sportág, amelyben ne lenne otthon a Koleszár család. Emlékszem, gyerekkori barátként a balatonfüredi bányászüdülőben vérre menő csatákat vívtunk Viktorral a pingpongasztalnál. Ő úgy emlékszik, hogy ő nyert, én természetesen úgy, hogy én voltam a jobb – ez már sosem derül ki. Mondjuk, azt most kibökte, hogy asztalitenisszel indította sportpályafutását, szerintem ezt akkoriban nem verte nagy dobra…

Édesapját, Koleszár Györgyöt majd’ mindenki ismeri Pécsett sportberkekben, hiszen kiváló kézilabdázó volt, és remek edző. A fia nem ezt a sportágat választotta, hanem futballista lett, de ezért otthon nem néztek rá ferde szemmel.

– Apu is futballozott régen, együtt játszott a Zombori Sanyiékkal, de mellette kézizett is, és tizennégy-tizenöt évesen végül utóbbit választotta – mesélte a most 40 éves Koleszár Viktor. – A foci tehát nem áll messze a családtól. Bár, bevallom, én pingponggal kezdtem: az orvosi egyetem alagsorában Turiékkal, Sulyokékkal játszottam, és a nagybátyám, Arató Csaba volt az edző. Aztán jött az asszonytorna, emiatt elvették tőlünk a termet, s ezután a Pécsi Bőrgyárhoz kerültem futballozni. Apu sosem szólt bele, mit csinálok, mert állítólag neki sem mondták meg a szülei, hogy mit válasszon.

Az biztos, hogy nem választott magának rossz sportágat, különben nem játszott volna évekig több csapatban is. Szerepelt az NB II.-es Barcsban, amely a megyebajnokságból lépkedett fel idáig, erősítette a PVSK-t és a Pogány NB III.-as együttesét is. Utóbbinál kezdett el edzősködni.

– Szakosztályvezető és az U19-es csapat edzője voltam egyben. Utána a PMFC második csapatánál Mucha Józsi bá mellett voltam másodedző és technikai vezető az NB III.-­ban, majd jött a PEAC U15, aztán a PMFC. Legutóbb az U8 edzője voltam, s miután vihetem őket tovább, a következő szezonban az U9-esekkel dolgozom együtt.

Ugyanebben a csapatban játszik kisfia, Barnabás is. Ahogy az édesapa fogalmaz, most már összerázódtak, de eleinte azért nem lehetett könnyű.

– Sokkal kevesebbet engedhet meg magának, ezzel párhuzamosan pedig próbálok többet kérni tőle. Persze örülök, hogy vele is foglalkozom. Jellemző, hogy már edzéseket tervez, nem mellesleg simán megmondja nekünk, edzőknek, ha esetleg úgy érzi, hogy nem voltunk jók.

Nem kérdés, nagyon oda kell figyelniük. Úgy véli, az ilyen kicsi gyerekekkel nagyobb kihívást jelent foglalkozni, mint az idősebbekkel, esetleg a felnőttekkel.

– Ha egy kicsinek nem tanítok meg valamit, akkor az bizony az én felelősségem, és emiatt korábban tartottam is ettől a munkától. Úgy érzem, nagyobb, vagy fogalmazzunk úgy, másfajta kihívást jelent velük dolgozni, őket tanítani, mint, mondjuk, tizenkilenc éves srácokat. Nagyon könnyen el lehet rontani az egészet. Mostanra viszont abszolút megszerettem ezt a munkát, megszereztem hozzá a megfelelő képesítéseket, a TF-en a középfokú edzőit, majd a B-licenszet. Hosszabb távon is a labdarúgó-utánpótlásban szeretnék dolgozni – mondta Koleszár Viktor.

Aki nem panaszkodhat, sok ügyes gyerek pallérozódik a kezei alatt (Végi Jenővel együtt viszik a csapatot). Nemrég egy Törökbálinton megrendezett tornán második helyen végeztek, pedig ott volt a Fradi, a Videoton, az MTK, az Újpest, a Diósgyőr és a Vasas is. Íme az ügyes kissrácok névsora: Gál-Kézi Ábel, Gulyás Zsombor, Herke Milán, Kilvinger Levente, Koleszár Barnabás, Kulcsár Marcell, Tímár Dávid, Tóth Kolos, Tóth Miklós.

Giroud? Francia!

Az alma a kisfia esetében sem esett messze a fájától: a hétéves Barnabás természetesen szintén labdás sportágat választott magának, a PMFC U7-es csapatában focizik. Minő meglepetés, épp egy csomag vébékártyát nyitott ki az asztalnál, majd nézegette a játékosokat. S hamar kiderült, hogy nagyon is képben van azzal kapcsolatban, ki kicsoda, ki hol játszik. Amikor megkérdeztem tőle Giroud-t, rögtön rávágta, hogy francia (pedig a kiejtés miatt nem ő a legkönnyebb spíler), Higuaín esetében pedig azonnal jött a Juventus.

Koleszár Viktornak van még egy tízéves lánya is, Gréta. A család életét tényleg teljesen átszövi a sport, felesége testnevelő tanár (korábban atletizált), a gyerekek nagynénje pedig Szűcs Viktória, aki NB I.-es kézilabdázó volt.

Szöveg forrása: K. Mayer András/Dunántúli Napló. Fénykép: vkla.hu