Vas László szerint ahhoz képest, ahonnan indult a PMFC, óriási dolog, hogy a bajnokságot az élmezőnyben zárják. Az együttes vezetőedzője szerint fontos a fokozatos építkezés és az is, hogy nap nap után keményen dolgozzanak. Szezonértékelő interjúnk május 16-án, a Made in PMFC stadionújság 20. számában jelent meg!
– Tegye a szívére a kezét. A szezon előtt mire számított?
– Onnan kezdeném, hogy ezt az évet megelőzte egy NB III-as szezon. Akkor a klub vizionált egy hároméves projektet, aminek a vége lett volna az NB II-be jutás. Akkor, talán egyedüliként a klubban azt mondtam, az első évben a bajnoki cím a célom. Idén óvatosabban kellett fogalmazni, hiszen a másodosztály nem csak a csapatnak, de nekem is új kihívás volt. Inkább részcélokat határoztam meg.
– Ezek a részcélok hogyan néztek ki?
– Mondjuk úgy, hogy illeszkednek a lépésről-lépésre haladó filozófiánkhoz. Fontos volt, hogy a keretet egyben tartsuk és az új játékosokat a lehető leggyorsabban integráljuk – ez úgy gondolom, jól sikerült. A felkészülésünk sikeres volt, onnantól hétről hétre tűztem ki célokat. Összességében nem nagyon maradt hiányérzet bennem. Örömmel tölt el az is, hogy az NB III-ból velünk maradt játékosok, akikben bíztunk és hittünk, fel tudtak nőni ehhez az erős másodosztályhoz. Mi sem igazolja ezt jobban, minthogy a bajnokság teljes egészében nyolc, akár kilenc játékosra kezdőként számíthattam a megmaradt NB III-as keretből.
– Ha mégis ki kellene emelni valamit, ami nem úgy sikerült, mi lenne az?
– Talán abban maradtunk el egy kicsit, hogy azt a fajta stílust, ami a filozófiánk is, minden meccsen ki tudjunk vinni a pályára. Szerettem volna még több játékrendszert elsajáttítatni. Erre nekem is kevesebb időm, energiám maradt, nem tudtunk eleget foglalkozni ezzel. Hiszen ne feledjük, az NB III-ban szórakoztató játékot tudtunk bemutatni, itt a másodosztályban azonban jóval nagyobb energiát emésztett fel, hogy közben azért az eredményességre is figyeljünk.
– Ennek köszönhető az, hogy az NB II legjobban védekező csapata lettek?
– Ha azt nézzük, hogy 19 meccset hoztunk le kapott gól nélkül, óriási teljesítmény! De azt kiemelném, hogy mi soha nem voltunk védekező csapat! Mindig felvállaltuk a nyílt focit, egy magasra feltolt védekezéssel, ebben pedig minden játékosnak megvolt, megvan a szerepe. Mi nem védekező csapat vagyunk! Bárki az ellenfél, nyerni akarunk! Persze van egy erős, kiegyenlített bajnokság, így néha működött ez, máskor pedig nehezebb dolgunk volt.
– Ez utóbbiban szerepe lehetett annak, hogy nem tengett túl a rutin a keretben?
– Közrejátszhatott. A keretünk nagyobbik felének nem volt korábbról NB II-es rutinja. Sőt, akiket idehoztunk – Preklet, Batizi-Pócsi, Sági, Tölgyesi –, javarészt NB II-es kiesőktől érkeztek. Ismertük azonban őket és tudtuk, hogy segítségünkre lesznek.
– Akadt olyan játékosa, aki nem tudta megugrani az elvárt szintet?
– Nem! Sokszor elmondtam, boldog vagyok, amiért ezekkel a srácokkal dolgozhatok. Az a siker, amit elértünk, annak köszönhető, hogy minden játékosra számíthattam egész évben.
– Akkor sem ijedt meg, amikor betegség, sérülés miatt rotálni kellett a csapatot?
– Egyáltalán nem, hiszen ahogy mondtam is, csapatban gondolkodom. Sokszor amiatt kellett inkább agyalnom, hogy kinek adjak lehetőséget, hiszen az edzésmunka alapján szinte bárkit pályára küldhettem volna. Előfordult azonban, hogy egyszerre nyolc játékosom volt Covidos, akadt, aki 30 napig ült otthon. Ezt a külső szemlélők nem látták, de attól még meg kellett ezzel küzdenünk.
– Volt a szezonnak olyan fordulópontja, ami beleégett az agyába?
– Egyértelműen a Gyirmót elleni derbi, ahol 3-0-ra vezettünk és 3-3 lett a vége. Utána meg is kaptuk, hogy „elszórakoztuk” a meccset, meg hasonlók. Itt szeretném hangsúlyozni: szó sem volt semmiféle elszórakozásról. Gyirmóton 3-0-ig lefociztuk az ellenfelünket, és utána sem tudott dominálni. Kiválóan játszottunk. Aztán jött három pontrúgás, ebből kettő 11-es. Nyilván, ha rutinosabbak vagyunk, talán megálljt tudunk parancsolni még így is a dolgok alakulásának, de azt kell mondanom, hogy a meccs után a játékosaim becsapva érezték magukat. Úgy érezték, mindent megtettek a sikerért, de nem hagyták nekik. Ez megfogta a csapatot. És milyen az élet, a Gyirmót azóta is menetel és már feljutó helyen áll.
– Megfelel a realitásnak az, hogy a negyedik helyen állunk?
– Nyilvánvalóan nem. Messze vagyunk sok szempontból attól, hogy a felsőházhoz soroljanak minket. Ezért is óriási öröm, hogy mégis itt tartunk. Ez most egy brutális előrelépés ahhoz képest, ami reális elvárás lehetne.
– Nem fáj a feje, ha arra gondol, hogy esetleg a nyáron a tehetősebb csapatok megpróbálják elcsábítani az értékes játékosait?
– Abszolút nem! Sőt, örülök neki! Sosem szögeztem magamhoz senkit, sosem győzködtem senkit, hogy jöjjön, vagy épp maradjon. Munka, őszinteség, egymás iránti tisztelet – ebben hiszek. Már amikor feljutottunk, akkor is sokakat megkerestek, de a kevesebb pénz ellenére is itt maradtak. Ez az igazán nagy dolog!
– A nyáron fiatalokat vagy inkább vezérbikákat igazolna, ha csak önön múlna?
– Most is úgy keresünk játékosokat, hogy a fejlődni vágyás, sikerorientáltság, a fiatalos tűz, intenzitás mögé kerüljön rutin is. Szisztematikusan igyekszünk építkezni.
– Végre ismét nézők előtt játszhatnak! Más érzés így készülni?
– Libabőrös leszek, amikor eszembe jut, hogy anno a PMSC legendái 16 ezer néző előtt futballozhattak. Amikor kineveztek, az egyik célom az volt – és ezt el is mondtam –, hogy vissza tudjuk adni a pécsi, baranyai szurkolók hitét. Ezért is, amikor ősszel 4-5 ezer ember előtt léptünk pályára, fantasztikus volt! Nagyon várom már, hogy ismét a szurkolóinkkal együtt ünnepelhessünk!
– A szezon végére elfáradt?
– Nagyon. Ugyan nem voltak itt a szurkolók, mégis hatalmas volt az elvárás. Az öltözőben sok energiát emésztett fel, hogy meg tudjuk tartani az egyensúlyt, hogy azok maradjunk, akik voltunk.
– A pihenés hogyan fog kinézni? Focival vagy teljesen focimentesen?
– Nekem nincsen foci nélküli pihenés. A családom sajnos ezt meg is sínyli, de hála az égnek onnan is folyamatosan kapom a támogatást. Szóval, biztosan lesz foci is a pihenésben, de azért jól fog esni, hogy most egy kicsit több időt tölthetek majd a szeretteimmel is.
Fénykép: Kurdi József/pmfc.hu
